Szent István lovas szobra Győr

 

A győri várfalak alatt, a Rába partján, a Bástya sétányon áll Medgyessy Ferenc 1943-as alkotása a  Szent István lovas szobor.

 

A Szent István szobor jelenlegi helyére csak 1958 után került mivel Győr város önkormányzata a lovas szobrot nem a Rába-partra szánták. Közel tíz évet késett az impozáns lovas szobor elkészítése, mely ma a Káptalandomb tövében látható.

 

A szobrot még 1937-ben rendelte meg a város Medgyessy Ferenc szobrászművésztől, amikor az egykori Vilmos császár utat Szent István úttá nevezték át. A szobrot eredetileg a városházaelé szánták, és a király halálának 900. évfordulóján tervezték felavatni. Bár gipsz formájában időben el is készült, a városnak azonban fizetési nehézségei támadtak, ráadásul időközben kitört a világháború, és 1941-ben a szobor készítéséhez szükséges bronzot is lefoglalták, így felállításával várni kellett a háború befejezéséig.

 

Államalapító Szent István királyunk megformálói nem sok korabeli ábrázolásra támaszkodhattak, tekintve hogy az egyetlen hiteles fennmaradt forrás az a koronázási palást, amely még István életében, 1031-ben készült a Veszprém-völgyi apácák kolostorában, melynek hímzésében állítólag maga Gizella királyné is részt vett.

 

 

Medgyessy Ferenc szobrászművész 1881. január 10-én született Debrecenben. 1899-1905 között a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. Orvosi diplomát szerzett, majd 1903-1907 között Párizsban előbb festői, majd szobrászi tanulmányokat folytatott. 1912-ben a Táncolók című domborművével megnyerte a Művészház díját. 1914-től 1918-ig katonaorvos volt. Évtizedeken át, haláláig a budapesti Százados úti művésztelepen élt és alkotott.

 

1923-ban mintázta a Táncoló lány című kompozícióját. Az 1920-as években a Széchenyi fürdő Korsós lánya, a debreceni Kis lovas, 1930-ból a debreceni Déri Múzeum 4 allegorikus bronzszobra készült, amelyekre az 1937-es párizsi világkiállítás Grand-Prix díját kapta.

 

Az 1940-es évektől stílusa klasszikussá érlelődött. Szüreti menet című dombormű, a győri Szt. István szobor, a debreceni Petőfi szobor ismertté tették. Életműve egyetlen célt szolgált, megteremteni a sajátos magyar szobrászatot. Ez a vállalkozás sikerült.

 

Művei az antik művészet tapasztalatai alapján megmutatják, hogy épülhet be nemzeti jelleg a művészetbe. Szobrai mindig a mesterség alappillérein nyugszanak. Természetesség és nagy plasztikai erő jelenik meg minden darabján, és mivel kőszobrait mindig maga faragta, nem bízta kivitelezőkre - ami a XX. században általánossá vált -, kéznyoma műveit nemcsak eredetien egyedivé, hanem szívmelengetően vonzóvá is teszi. Sokat foglalkozott a ló és lovas ábrázolásával, erre nagyszerű példákat adva. A Kossuth-díjas szobrász életének 77. évében, 1958. július 20-án hunyt el Budapesten.